Ha vannak bakancslistás helyek a világon, amiket nem szabad kihagyni az életünkből, mert egyértelműen szélesítik a világnézetünket, és mert egyszerűen zseniálisak, felejthetetlenek, szürreálisak és nem evilágiak, akkor ezek között Izland garantáltan dobogós helyen van. Ferivel nagyon szeretünk utazni, sok csoda hely van a bakancslistánkon, de teljes munkaidős munka mellett nagyon okos tervezés kell ahhoz, hogy abba a szerencsétlen 22 napba beleférjen minden. Sokszor tologattuk a nagyobb utakat, mondván nincs rá elég idő és drága is, viszont 2019-ben elhatároztuk, hogy nem várunk tovább, sosem lesz több időnk, vágjunk bele. Az első ilyen Marokkó volt, ami garantáltan kizökkentett minket a komfort zónánkból, de olyan boldogságot és feltöltődést adott, mint még soha, ezért az esküvőt követően ezen felbuzdulva lefoglaltuk Izlandot is.
Augusztus 28. és szeptember 2. között mentünk, ami már a klasszikus szezon vége, de nekünk óriási szerencsénk volt az idővel, kétszer esett csak az eső, azon kívül volt olyan nap, amikor 15 fok és napsütés volt (átlagban amúgy olyan 8-10 fok volt, de sokszor nagyon erős a szél, úgyhogy a melegruha kötelező). Az öt nap alatt a déli részt jártuk be, alapvetően itt van minden olyan látványosság, ami Instán szembejön Veled, úgyhogy egy első utazásnak elég ez az idő. Mi Höfn-ig mentünk el, így nagyjából 1300 km-t tettünk meg, volt azért több menetelős nap is, de szerintem ez így tökéletes útiterv volt, nem csinálnánk másképp.
REPJEGY
Rengeteget olvastunk róla, hogy sok idő kell rá, borzasztó az idő, rettenetesen drága, nagy autó kell stb., de így utólag azt mondom, hogy okosan meg lehet oldani és nem kell tőle tartani. Mi Wizzair-rel repültünk ki augusztus utolsó hetében, és így 2 hónappal előtte foglalva kb fejenként 70.000 Ft-ra jött ki a repjegy feladott poggyásszal. Alapvetően kisbőröndös utazók vagyunk, de költségcsökkentés miatt vittünk egy heti élelmet, drónt, meleg ruhát, így kivételesen kellett a nagy bőrönd, én a low budget utazóknak nagyon ajánlom ezt a megoldást, nekünk nagyon bejött.
AUTÓBÉRLÉS
A szigeten autó nélkül nagyjából földönfutó vagy, így elkerülhetetlen az autóbérlés – mi eddig ezt mindig próbáltuk megelőzni, mert sok horror sztorit hallottunk róla, úgyhogy ez volt az első bérlésünk. Google barátunkról kerestünk egy olcsóbb kölcsönzőt, a Blue Car Rental lett a befutó, ahonnan egy Kia Rio-t béreltünk. Sokat olvastunk utána, hogy mekkora autó kell, de mivel mi csak a déli oldalán voltunk a szigetnek, ahol hibátlan aszfaltút visz végig, és nem terveztünk off road-ozni, így elég volt egy sima kis két kerék meghajtásos járgány. Bárkinek ajánlom jó szívvel, kedvesek voltak, séta távolságban van a reptértől, és nem volt semmi lehúzás. Az autót 5 napra béreltük, aminek az alap ára kb 90.000 Ft volt, és a biztonság kedvéért kértünk rá egy plusz ‘Sand and Ash’ protection csomagot is, ami kb plusz 20.000 Ft volt. Erre utólag nem volt szükségünk, de mondják, hogy gyakoriak a homok viharok, ami simán le tudja dörzsölni a festéket a kocsiról, így inkább biztosra mentünk.
Vannak amúgy buszos, szervezett túrák is, aki szeret inkább így kényelmesen menni, annak jó megoldás lehet. Mi szeretünk a magunk urai lenni, sokan utaznak amúgy külön autókkal, tehát nem voltunk ezzel egyedül, és ennek a rugalmasságnak köszönhetően minden helyet kipipálhattunk (a legjobb része mondjuk az volt, amikor éjfélkor elautóztunk északi fényt lesni). Ami nagyon fontos, és fel is hívják rá külön a figyelmet, ha benzinkutat látsz, tankolj!, mert lehet, hogy az elkövetkező 300 km alatt semmi nem lesz, egy kis házzal sem fogsz találkozni, nemhogy benzinkúttal. Ezen kívül a kétkerék meghajtásos autókra nincs biztosítás, ha lehajtasz az útról, így nem érdemes vele őrültködni, Ha ez a cél, akkor inkább szánj rá jóval többet, mert a saját testi épséged múlhat rajta – a talaj erózió, a folyók, az óriási pocsolyák mind nagyon veszélyesek. Viszont a szigeten körbe megy az 1.-es ring road, ami csodálatos minőségű aszfaltút még az isten háta mögött is, így ha azon maradsz, nem lehet baj.
SZÁLLÁS & ÉTKEZÉS
Minden nap programját külön leírom lentebb, ahol a pontos szállásokat is linkelve találjátok. Elöljáróban annyi, hogy a szállásokat érdemes időben lefoglalni, nagyjából a repjeggyel együtt, mert amikor azt mondják, hogy Izland gyéren lakott, akkor az nem fedi le azt, hogy a ‘nagy városban’ is csak 300-an laknak, de van olyan, hogy mész 300 km-t, és egy házat sem látsz, így elég kevés jó árú szálláshely van, és mivel egyre jobban felkapott turista látványosság Izland, gyorsan betelik minden szálláshely. Reykjavík-ban tudtunk AirBnb-n foglalni, de a többi település olyan icike-picike, hogy ott nincs Airbnb, de Booking-on találtunk egész jókat.
Sokszor hallottuk, hogy Izland baromi DRÁGA, ami akárhogy is nézem, tökéletesen IGAZ. Mi arra jutottunk, hogy azt a ‘luxust’ megengedjük magunknak, hogy mindenhol kétszemélyes szobát foglalunk (amiben nincs fürdőszoba és konyha, azok már közösek), és ezekből a legkisebbek, legolcsóbbak is kb 35.000 Ft-ra jöttek ki éjszakánként. Ezért úgy döntöttünk, hogy az étkezésen fogunk spórolni: őszinte leszek, mi mindent vittünk magunkkal, tehát egy kiló kenyeret, estére konzerveket, egy rúd szalámit, tésztákat, kávét, müzlit… Azt terveztük, hogy egyszer beülünk vacsorázni, de helyette inkább gejzírt néztünk, így végig a saját elemózsiát toltuk. Mivel icike-picike városokban laktunk, elég kevés étterem volt amúgy is, ezen kívül sokszor este tíz után ékeztünk meg a szállásra, így óriási könnyebbség volt, hogy csak megmelegítettük a kis kajánkat, és nem kellett még éttermet vadászni. Érdekes amúgy, hogy pl a mandula tej ugyanannyi, mint itthon, de egy kg kenyér kb 2000 Ft, egy szelet pizza meg 4000 Ft. Ez azért is van így, mert a zord időjárás miatt semmi nem terem meg náluk, tehát mindent importálni kell.
RUHA
Alapvetően 8-10 fok körül volt az idő, de nagyon változékony és rendkívül szeles az időjárás, ezért érdemes rendesen felöltözni, és téli kabáttal, sapka sállal, bakanccsal készülni. Az utazásaink előtt át szoktam gondolni, hogy mit viszek magammal, mi-mivel kombinálható, itt viszont teljesen elengedtem az ‘Insta kompatibilisséget’ és tényleg arra mentem, hogy funkcionális és kényelmes darabokat vigyek (oké, ez alól a kalap kivétel, azt azért fogom minden képen, mert a szél azonnal lefújta volna, de ennyi még belefért). Rettentő hálás vagyok a Fjallraven csapatának, hogy elláttak minket szuper kabátokkal és túra nadrágokkal, mert a sokadik vízesés és elázás után is percek alatt megszáradtunk és sosem fáztunk, iszonyúan szeretem ezeket a darabokat, és garantáltan 10 év múlva is velem lesznek. Egyébként mókás volt nézni az influencereket, amint óriási szélben, esőben, 8 fokban gyalogolnak estélyi ruhában, csak hogy a fotón majd jól nézzen ki…
1. NAP
Az utazásainkat megelőző napon hajnalig szoktunk dolgozni, hogy garantáltan mindent be tudjunk fejezni, így sokszor csak pár órát alszunk indulás előtt (ahogy mondtam, tényleg nem egyszerű munka mellett utazni, de ezek a részek az Insta közvetítésből általában kimaradnak…), ami most sem volt másképp. A repülőút 5 órás, így a repülőn aludtunk valamennyit, de mikor odaértünk, felvettük a kocsit, és elmentünk az első szállásunkra, ahol megpihentünk egy órára. Ezért már csak egy délutánunk maradt, így az eredeti tervnek csak a felét valósítottuk meg: első napra a „Golden Circle” utat javasolják, ami egy nagyjából laza tempóban 5 órás program három megállóval, Reykjavíkból indulva és oda visszaérkezve.
Az első a Thingvellir Nemzeti Park, aminek a különlegessége a természeti szépségén kívül abban rejlik, hogy itt ér össze az amerikai és az eurázsiai tektonikus lemez. Mi aznap ezt az egyet pipáltuk ki, sétáltunk, próbáltuk befogadni ezt a nagyon furcsa természeti környezetet, és kicsit alkalmazkodni a változáshoz. A második javasolt megálló a Geysir nevű gejzírlett volna, ami egy működő gejzír parkban van, ott bugyog körülötted a forró víz, és minden 7-8 percben kitör az óriási gejzír, szürreális élmény. A „Golden Circle” harmadik megállója a Gullfoss vízesés, ami eszméltelen természeti látványosság, de az öt nap alatt annyi vízesést láttunk, hogy végül nem bántuk, hogy ez kimaradt.
Reykjavík szállás: VIBRANT HOSTEL
2. NAP
A második napon a reggelit és a szalámis szendvicsek elkészítését követően időben nekivágtunk az útnak, ugyanis aznap Reykjavík-ból egészen Vík-ig mentünk, ami nagyjából 200 km, és sok megállót terveztünk, így kellett hozzá egy teljes nap. Elképesztő volt kiérni a városból, és megtapasztalni ezt a kietlen nagyságot. Minket teljesen meglepett, hogy Izlandon nincsnek fák, ugyanis a vikingek kivágták őket hajóépítés céljából, és mivel a vegetatív időszak csak 2-3 nyári hónapot jelent, nem tudják újra meghonosítani őket.
Az első megállónk a tervezetthez képest eltért, ugyanis az izlandi minilovakat meglátva muszáj volt félrehúznunk az út mentén a kocsit, és megsimogatni ezeket a gyönyörűségeket. Óriási álmunk volt közelről is megcsodálni ezeket az állatokat, ugyanis elképesztően érdekes, hogy Izlandra tilos lovat behozni, illetve ami ló elhagyja az országot, nem jöhet vissza többé, így óvják meg ezeknek a különleges lovaknak a fajtisztaságát és védik őket minden külső betegségtől. Jópofa szerintem az is, hogy annak ellenére, hogy a méretük miatt amúgy inkább póni besorolást kapnának, a szívósságuk és felépítésük miatt az izlandiak szigorúan lovaknak hívják őket, de mi Ferivel egymás között azért maradtunk a ’minilovak’ megszólításnál. Nagyon barátságosak voltak, odajöttek hozzánk, és simán engedték, hogy megsimogassuk a sérójukat.
Ezt követően a második megállónk a Seljalandsfoss vízesés volt, amit először meglátva gigantikusnak és eszméletlenül nagynak ítéltük, teljesen hasraestünk tőle, aztán pár nap elteltével csak szimplán hozzászoktunk ahhoz, hogy itt mindenhol ilyenek vannak, és kb olyan természetes, hogy vízesés van a hátsó kertedben, mint nálunk a diófa… Ez azért is van, mert több, mint 10.000 vízesés található Izlandon! Szinte minden ilyen nagy természeti látványosságnál van kialakított parkoló, ahol kell parkoló jegyet is venni, de simán lehet kártyával is fizetni, úgyhogy elég fejlett a technológia. Ami nekünk nagyon tetszett itt, az a Gljúfrabúi vízesés, ami pár száz méterrel van csak arrébb, de egy kis patakon keresztül kell bemenni a vízeséshez a sziklák között (vagy inkább a vízesés alá), úgyhogy sokkal kevesebb a turista, de olyan élmény ilyen testközelből meglátni, hogy semmiképpen se hagyjátok ki, nekünk az egyik kedvenc helyünk volt – viszont a vízálló ruha és cipő jól jön, mi itt teszteltük le igazán először a Fjallraven felszerelést és ötösre vizsgázott.
Ez a nap a vízesések napja volt, ugyanis miután kicsit megszáradtunk, kocsiba pattantunk és mentünk a következőhöz, a Skógafoss-hoz. Ez sokkal nagyobb, mint a másik kettő, és már messziről, az útról is ki lehet szúrni. Megdöbbentő látni, ahogy ez a víztömeg lezúdul a fekete kövekre, és ami nagyon tetszett, hogy fel is lehet sétálni a tetejéhez, gyönyörű onnan a kilátás, érdemes bevállalni ezt a kis plusz mászást.
Innen nem messze következett Izland egyik legkirályabb és legborzasztóbb helye, a Sólheimasandurrepülőgép roncs. Ez egy DC-3 típusú repülőgép roncs, amely 1973 óta rozsdásodik a Black Sand Beach nevű, fekete homokkal borított tengerparton. Eredetileg az amerikai haditengerészet gépe volt, amellyel egy radarállomás alkatrészeit szállították egy környékbeli kisebb szigetre. A gép a keflaviki reptérre tartott, amikor a pilóta észlelte, hogy rohamosan csökken a magasság. Végül a tengerparton volt kénytelen kényszerleszállást végrehajtani, ezt szerencsére mindenki megúszta ép bőrrel. Ezer helyen láttuk, és elhatároztuk, hogy nem hagyjuk ki, annyira szürreális az egész – és tényleg az, eszméletlenül örülünk, hogy végül bevállaltuk, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy autóval nem lehet a közelébe menni, a parkolótól 3,5 km-t kell besétálni egy teljesen kopár, fekete kavicsos marsi tájon, ahol semmit nem látsz, csak a sötét habzó tengert a végén. Egy óra séta oda, és egy óra vissza, úgyhogy tényleg így kalkuláljatok vele, kizárólag meleg ruhában, mert ezen a kietlen tájon teljesen átfúj a szél. Egyébként napközben az idei évtől van egy kisbusz, ami bevisz, de baromi drága, és csak este 6-ig jár, de pont ezért napközben RENGETEGEN vannak…! Mi este hétre értünk ki, úgyhogy már szürkület volt és tényleg rajtunk kívül 2-3 ember volt csak, úgyhogy megérte a szenvedést, mert teljes valójában élvezhettük ki ezt az egyedülálló helyet.
A rengeteg megállónak és a hosszú útnak köszönhetően este tíz után értünk a szállásra, a Puffin Hostel-be, úgyhogy hálát adtunk a konzervünknek, és a melegítés és vacsi után be is zuhantunk az ágyba (és igen, a szoba drága, és olyan kicsi, hogy a bőröndöt maximum az ágyadon tudod kinyitni, és egyszerre csak egy ember tud felállni, de legalább csak ketten voltunk…).
3. NAP
A harmadik napot a Black Sand Beach-en kezdtük, közvetlenül Vík-ben, ami a nevéből is következően teljesen fekete homokos tengerpartot jelent. A leghíresebb részén vannak a Reynishverfi Bazalt Orgonák, és itt fészkelnek a lundák is, akik augusztus végéig láthatóak, őrület volt nézni, ahogy a kis szárnyukkal nekirugaszkodnak és indulnak halászni a tengerhez. Ami nagyon fontos, hogy a vízhez itt nem szabad közel menni, mert kiszámíthatatlan a hullámzás, sajnos több turista is beleveszett már a tengerbe, úgyhogy komolyan kell venni a kiírásokat. Innen felmentünk a Dyrholaey kilátó ponthoz, ahonnan teljesen rálátni a fekete tengerpartra, lenyűgöző látvány (viszont kétkerék meghajtással nem lehet teljesen felmenni, van egy parkoló, ahol le lehet tenni az autót, mi sem kockáztattuk meg, eszméletlen meredek salakos út visz fel, nem éri meg elakadni rajta).
Ez a nap is hosszú nap volt, ugyanis Vík-ből Höfn-ig mentünk, majdnem 300 km-t. A hosszú út közben láttunk teljesen vulkanikus tájat, majd ameddig a szem ellát, mohával benőtt sziklákat, majd újabb váltás, és érkeztek a gleccserek… Hát lélegzetelállító volt meglátni az első óriási gleccsert! Izland 11%-át gleccserek borítják, ami sajnos az éghajlatváltozás miatt az utóbbi években gyorsabban olvad, így csökken a kiterjedése, és húzódik vissza. Természetesen így is gigantikus nagyságokról beszélünk: a leglátványosabb és könnyen elérhető gleccser tó a Jökulsárlón Glacier Lagoon. Itt is van parkoló, úgyhogy itt megálltunk, és próbáltuk befogadni ezt a nagyságot – látni lehet a gleccser lábát, ami folyamatosan olvad, így ebből az olvadékból a lábánál egy óriási tó van, melyben a leszakadt jégtömbök úsznak a tenger felé. Már ez a látvány is szürreális, de a legjobb része az volt, amikor a jégtömbök között feltűntek a fókák – bevallom sosem láttam még természetes élőhelyükön fókákat, úgyhogy gyermeki örömmel néztem, ahogy egymást kergetik a jégtömbök között. Az út másik oldalán már ott a tenger, ahová kimossa ezeket az óriási jégtömböket a víz, ezért is hívják Diamond Beach-nek, ide is kötelező átmenni, és sétálni egyet a fekete homokban a jégtömbök között.
…ÉS AZ ÉJSZAKA
Itt is egy nagyon hosszú nap után, este kilenc után értünk a szállásra, Hafnarnes-be, ami nagyon barátságos, és nagyon jól felszerelt volt, úgyhogy csak ajánlani tudjuk.
Egy gyors vacsora és meleg vizes zuhany után újra útra keltünk, ugyanis akkora szerencsénk volt, hogy nagy napkitörést jósoltak, ami az éjszakifény jelenséggel jár. Megálltunk a sötét, kietlen úton és csak kémleltük az eget: az egész élőben olyan mintha erős füstöt látnál halványzölden, nagyon gyorsan villódzni az égen… hát tényleg bakancslistás élmény volt!
4. NAP
A negyedik napunk volt a „pihenőnap”, amikor végre aludtunk egy nagyot, ugyanis ugyanazon a szálláson maradtunk két éjszakát, így nem kellett gyorsan pakolni és indulni. Aznap gyönyörűen kisütött a nap is, 15 fok volt, igazi csoda idő a Stokksnes felfedezésére. Ez egy monumentális, 6 millió!! éves hegyek keretezte, fekete homokos tengerpart óriási fekete homokdűnékkel. Az öt napos túra legészakibb pontja, mi itt sokat sétáltunk, láttunk fókákat sütkérezni, felfedeztük a homokdűnés tengerpartot, majd elsétáltunk a Viking faluhoz. Ez egy filmhez épült, teljesen autentikus fa házacskákkal, viszont a filmet végül nem forgatták le, de a díszlet megmaradt, úgyhogy azóta látogatható. Este megint láttunk északifényt, akkor inkább lilás zöldet, felejthetetlen élmény volt.
5. NAP
Irány vissza Reykjavík-ba, avagy kezdetét vette a Höfn-től visszafelé vezető 500 km-es út. Visszafelé is megálltunk a Jökulsárlón Glacier Lagoon-nál, gyönyörű volt, ahogy a napsugarak megvilágították a kék jégtömböket és a gleccsert. Aztán megfogadtuk, hogy útközben frissítés gyanánt kipróbálunk egy forró vizes megmártózást: mi nem szeretjük a nagyon turistás dolgokat, így a Blue Lagoon-t kihagytuk (egyébként eszméletlen drága is), és a kicsit autentikusabb Seljavallalaug felé vettük az irányt. Ez Izland egyik legrégebbi természetes meleg vízű medencéje, amit 1923-ban építettek. A hegyek között kell felsétálni egy 20 percet a folyó mentén, ahol a természetes meleg vizet belevezették egy épített, 25 méter hosszú medencébe. Itt nem kell fizetni, nincs semmilyen kiépített infrastruktúra, egy kis öltöző ház van csak, úgyhogy teljesen nomád, igazi természet közeli élmény a meleg vízben ücsörögni az óriási hegyek ölelésében, teljesen ’vissza a természetbe’ érzés.
Aztán mivel az első napon kimaradt, úgy döntöttünk, még beiktatjuk a Geysir nevű gejzírt: itt sincsen belépő, be lehet sétálni, bugyog mindenhol a forró víz, 7 percenként feltör egy 10 méter magas forró vízoszlop, úgyhogy ez méltó lezárása volt az izlandi kalandunknak. Az estét már Reykjavík-ban, a Guesthouse Álfar-ban töltöttük, hogy reggel korán tudjunk indulni a reptérre leadni az autót, és még inni egy jó kávét, mielőtt visszatértünk a megszokott kis Budapestünkre.
Kabátok és nadrágok: FJALLRAVEN
