MARRAKESH
Régóta tervezgettük, hogy most kicsit kilépünk a komfortzónánkból és Európát elhagyva valami új után nézünk, de nem nagyon gondoltuk, hogy ez még a nagy esküvői készülődés során összejön. Egyszer egy februári napon lett elegünk a hidegből és hirtelen felindulásból rábólintottunk Marokkóra, így megvettük a repjegyet Ferivel, a húgommal Fruzsival és a barátjával, Gabsival. Azt kell, hogy mondjam, hogy életünk legjobb döntése volt…
Viszont elöljáróban nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy amit Instán láttok, az nagyjából Marokkó öt százaléka. Ez már Észak-Afrika, és tapasztalt turistaként még bevallom kicsit engem is meglepett és sokkolt első nap a bűz, a kosz, a szegénység, a teljesen más kultúra és ételek. Viszont egy nap alatt belejöttem és hozzászoktam, sok turista van, nagy a rendőri jelenlét, tiszteletben tartják, ha férfival vagy, tehát nem néznek, nem szólnak be és minden hostunk nagyon-nagyon kedves és segítőkész volt.
Mi egy hétre mentünk, amiből négy napot voltunk Marrakesh-ben és hármat egy sivatagi túrán (lentebb). Azt gondolom, Marrakesh-be simán elég a négy nap, és tiszta szívemből javaslom a sivatagi túrát, anélkül szerintem nem lett volna ilyen kerek. Marrakesh-ben mindkét alkalommal a Medinában, vagyis a belvárosban laktunk, erről is kicsit lejjebb írok. Innen minden látnivaló gyalogos távolságra van, sok kis éttermet lehet találni, úgyhogy könnyen fel tudtuk fedezni a várost.
Hasznos infók:
Pénzváltás: Marokkóban a saját pénznemükkel, a dirhammal lehet fizetni. Mivel csak korlátozott mennyiségű pénz hozható ki az országból, ezért helyben lehet váltani. A reptéren is lehet, de mi a főtéren váltottunk, kicsit jobb volt az árfolyam, viszont így első este nem volt dirhamunk, de simán elfogadták az eurót is az étteremben.
Net: wifi nagyjából mindenhol van, és helyben szintén a reptéren vagy a főtéren lehet venni sim kártyát, mi egy 2 GB-osat vettünk, ami 50 dirham (kb 5 euro) volt, és még a sivatagban is simán működött.
Étkezés: mi végigpróbáltuk a marokkói kajákat, kifejezetten finomak voltak, semmi bajunk nem lett. A Tajine volt talán a kedvenc, amit egy agyagedényben főznek, abban is hozzák ki: volt citromos csirke, fügés marha, vagy zöldséges csirke, nagyon bejött jó kis marokkói kenyérrel. Emellett a csirkés, zöldséges cuscus ment nagyon, és a marokkói levest is érdemes megkóstolni, ami egy fűszeres zöldség krémlevesre hasonlít. Ami fontos, hogy mi vizet még fogmosásra sem használtunk, minden sarkon van kisbolt ásványvízzel, így tényleg semmi bajunk nem lett.
SZÁLLÁS – RIADOK
Mi mind a sivatagi túránk előtt, mind utána a Medinában, a belvárosban laktunk Riádokban. Mivel a Medina tényleg a régi belvárost jelenti, így itt szűk sikátorok vannak. Pont emiatt nem kifelé vannak ablakok, hanem ezek az épületek nagy belső udvarral rendelkeznek, amire az összes szoba néz. Mi AIRBNB-n foglaltunk, és teljesen átlagos európai árakért csodás riádokat lehet találni, amiben sok esetben még medencés belső udvar és reggeli is benne van.
Az első három napban ebben a CHARMING RIAD-ban laktunk, ami a főtértől egy 10 perc volt gyalog. Először meglepő, hogy tényleg megtalálhatatlanok, mivel kis sötét sikátorokon kell végigmenni, de megéri! Elképesztően kedvesek a háziak, mentateával várnak és mindenben segítenek. Mi reptéri transzfert is kértünk tőlük, ami 20 euróba került, de teljesen megérte, háztól-házig visznek és azért elég kaotikus a közlekedés, ráadásul nagyon nehéz magadtól megtalálni a Riádokat, így különösen jól jött.
A sivatagi túránk után pedig ITT LAKTUNK, ez olcsóbb is volt, és közelebb is van a főtérhez, ráadásul csak két szobája van, így az egész ház a miénk volt. Itt is iszonyú segítőkész és kedves volt a házi emberünk, úgyhogy csak ajánlani tudom!
LÁTNIVALÓK
JARDIN MAJORELLE: Marokkó világhírű botanikus kertje, ami Yves Saint Laurent-t is megihlette. Elképesztő kék színek, madárcsicsergés és sok-sok zöld, szerintem kihagyhatatlan.
DJEMAA EL FNA: a város főtere, ahol az ‘élet összpontosul’. Napközben is pezseg a tér, de éjszaka mozdulni sem lehet: hennások, kígyóbűvölők, majommal koldulók, csigaárusok egymás hegyén-hátán. Nagyon ébernek kell lenni, amint kicsit is közelebb megyünk, vagy fotózunk fizetnünk kell, tehát tényleg csak óvatosan, ahogy már írtam, nem felkészült turisták hennás kézzel, kígyóval és majommal a nyakukban találják magukat… Ezen kívül ha látják, hogy nem tudod merre tovább, odajönnek, hogy szívesen segítenek elvezetni bárhová, de csodák nincsenek, mindenki pénzt vár cserébe.
KOUTOUBIA: Marrakesh szó szerint kimagasló látványossága a Djemaa el Fna téren, a város legnagyobb mecsete. Csak kívülről lehet megnézni nem iszlám vallásúként, de közel van a főtérhez, így érdemes arra is elsétálni.
EL BADI PALOTA: Ahmad al-Mansur király dicsőségére épült 1578-ban, 360 szobával, olasz márvánnyal, szudáni arannyal. Ebből mára csak romok maradtak, de az is mutatja, hogy máig milyen látványos, hogy a Dior 2020-as Cruise kollekcióját itt mutatták be aznap, amikor mi éppen hazafelé repültünk.
DAR SI SAID: egy szőnyeg múzeumról van szó, de maga az épület is elképesztően szép a sok mozaikkal, a buja belső kerttel, így már csak ezért is érdemes elmenni. Ami külön jó, hogy a Bahia Palotától gyalog 5 percre van, így érdemes a kettőt egymás után tervezni.
BAHIA PALOTA: Zegzugos palota épület, építtetője egy felszabadított rabszolgából miniszterelnökké avanzsált self-made men. Az épület díszei, faragott mennyezetei, a mozaikok, faragások, harmonikus együttessé állnak össze, kár kihagyni.
PIAC
A Medina közepén kikerülhetetlen a sok utcán és sikátoron át kanyargó piac, ami kötelező program mindenkinek. Színes bőr papucsok, táskák, kézzel készített kerámiák, szőnyegek, fűszerek, szalmatáskák minden mennyiségben. Minket teljesen elvarázsolt a hangulata, még ha nem is vesztek semmit, akkor is érdemes végigsétálni rajta. Alkudni kötelező, szinte el is várják – én alapvetően utálok alkudozni, de Ferinek benne van a vérében, nagyon élvezte azt, hogy a végén minimum féláron, de volt, hogy 70%-al olcsóbban hoztuk el, mint amit eredetileg mondtak nekünk. Fontos, hogy tisztelettel viselkedjünk az árusokkal, az alkudozásnak is van határa, fontos, hogy mosollyal váljunk el a végén. Mi beszereztünk kézzel készített lámpást, kerámiákat, sőt én még egy arany bőr babouche papucsot is, imádom!
SIVATAG TÚRA
Azért terveztük az utazásunkat egy hetesre, hogy mindenképpen beleférjen egy három napos sivatagi túra. Mi még itthon időben lefoglaltuk Trip Advisoron keresztül, és eköré szerveztük az egész utazás beosztását is. Alapvetően mi szeretünk külön utazni, nem nagyon szeretünk másokkal befizetett, kötelező programokon részt venni, de ez tényleg kihagyhatatlan és csak jókat tudok mesélni erről a három napról, úgyhogy tiszta szívemből javaslom EZT A TÚRÁT. Ez fejenként kb 35.000 Ft, ami tartalmazza a három napos, 12 fős kisbuszos transzfert, reggelit-vacsorát, az első esti 4 csillagos hotelt, a tevetúrát és a sivatagi éjszakát. Ami nincs benne, azok az ebédek, de minden nap megálltunk étteremben ebédelni, illetve a víz, de 2 óránként tartottunk kávé-pisi megállókat, és mindenhol lehetett venni vizet, így mi csak annyit vittünk, ami aznapra kellett, azon kívül mindenhol vettünk. Kivétel persze a sivatag, oda kell vinni annyit, amennyi másnapig kell, de az utolsó megállónál fel lehet tankolni.
A Szahara legközelebbi része Marrakesh-től 600 km-re van, ez itt már tényleg a rendes homokdűnés sivatag, viszont ez azt jelenti, hogy egy 12 órás buszútra kell készülni. Odafelé ezt két nap alatt tettük meg, így oda több program is be lett téve pluszba, viszont a harmadik nap egyhuzamba toltuk végig, és tényleg 12 óra lett, de tök szuper légkondis kisbusz volt nagyon király, tapasztalt sofőrrel, úgyhogy simán kivitelezhető volt a dolog – de előre szólok, luxust kedvelő, háklis turistáknak nem ajánlott. Mi a buszon 11-en voltunk, csak fiatalok, sok olasz, mindenki rugalmas és pontos volt, úgyhogy nem volt okunk panaszra.
PROGRAM
1. NAP: meg kell adni a szállásunk címét, és felvesznek kisbusszal korán reggel. A városban összevadásztunk mindenkit kb egy óra alatt, és neki is indultunk. A busz teljesen rendben volt, nem luxus de légkondis, kényelmes, 12 fős kisbusz volt. Azért is kellett időben indulni, mert ahogy írtam, 600 km van a sivatagig, melyből az első nap alatt kb 400-at meg is tettünk. Ennek a nagy része az Atlasz-hegységen keresztül vezet, ahol éppen útfelújítás zajlik, úgyhogy nem lehet száguldozni, de tapasztalt sofőrünk volt, és még én sem voltam rosszul, aki egyébként egy kicsit jobban nekinyomott gáztól is kivan… Délután megálltunk Aït Benhaddou-ban, ami egy Unesco örökség részét képző ezer éves kis falu, ami régen a karavánútvonal fontos megállója volt. Ma már inkább arról híres, hogy rengeteg filmet forgatnak itt, többek között a Gladiátort, a Trónok harcát vagy a Perzsia hercegét. Itt egy túravezető vitt minket végig, akinek fejenként kb 30 dirhamot kellett adnunk, de sokmindent elmesélt, úgyhogy mi nem bántuk. A túra egyetlen kérdéses pontja nekünk az ebéd volt, mert mindhárom nap egy előre meghatározott étteremben ehettünk, amivel nyilván volt megállapodása a cégnek: kb mindig fejenként 100 dirhamot (kb 10 eurót) fizettünk, és nem mindig volt a legjobb a kaja, de kompromisszumot kellett kötni, mindig lehet találni valami jót az étlapról. Egy tipp: a túravezető bevisz a végén egy kis üzletbe, ahol sálakat lehet venni a másnapi sivatag túrára, de érdemes kivárni a másnapot, mert lesznek olcsóbb árusok is. Este egy négycsillagos hotelben szálltunk meg, vacsorával-reggelivel, teljesen oké volt.
2. NAP: egy fél órás buszút után megálltunk a földek mellett, ahol egy berber pásztor végigvitt minket a földjeiken, megmutatta miből élnek, és elvittek minket egy helyi szőnyegkészítőhöz is. Mi kicsit drágának ítéltük a szőnyegeket, de nagyon jó volt látni, hogy mennyi különböző technika van. Ezután felmentünk a Dades Valley-be, ahonnan rálátni egy oázisra zöld pálmafákkal és a környező kopár vörös sziklákkal. Ebéd után buszba pattantunk és a sivatagig meg sem álltunk. A sivatagba a tévére kötve egy táskát lehet vinni, ami aznap éjszakára kell, a többit a buszban hagytuk. Először segítettek felkötni a kendőket, majd kivártuk, hogy ne perzseljen a nap és hat körül tevekaravánnal elindultunk a sivatag belsejébe. Kb. egy fél óra tevegelés után megálltunk, szétszéledhettünk, fotózhattunk bármerre és megvártuk, míg lemegy a nap. Elképesztő élmény volt, felettünk a kék ég, alattunk a homokdűnék ameddig a szem ellát és csend. Igazi bakancslistás élmény, csodálatos volt. Napnyugta után újra tevehátra ültünk és visszamentünk a sátrakhoz. Itt lehet luxus sátrat kérni vagy simát – mi az utóbbira szavaztunk. Ebben két ágy van, de egy éjszakára teljesen rendben volt. Tusoló nincs, egy-egy leöntős angol WC és egy-egy csap, éjszakai tisztálkodás pipa. Kaptunk vacsorát, majd a tábortűz mellett zenéltek nekünk a berberek. Ennyi csillagot szerintem még soha nem láttam, mint aznap este a sivatagban, kicsit álomszerű volt, körülöttünk alszanak a tevék, felettünk a csillagok, kihallatszik a berber zene…
3. NAP: reggel 6-kor a berberek ‘Yala, yala’ üvöltésére ébredtünk, ami annyit jelent, hogy indulás. Kb. 10 perc alatt mindenki összekapta magát, és már tevére is ültünk, hogy beljebb menjünk a sivatagba, hogy megnézhessük a napfelkeltét. Ez egy fél óra volt, itt is szétszéledhettünk, majd miután feljött a nap, elindultunk kifelé a sivatagból. Itt kaptunk egy jó bőséges reggelit, volt rendes tusoló, így itt lehet gyorsan fürödni, fogat mosni, újra embernek érezni magunkat, mielőtt visszaindulunk. Ez innentől egy 12 órás buszút, közben elég megállóval, ebédszünettel. Ez téééényleg jó hosszú, este 7 körül értünk vissza Marrakesh-be, ahol a szállásokhoz legközelebb raktak le mindenkit.
Összefoglalva tényleg életünk egyik legemlékezetesebb utazása volt, csak ajánlani tudom, tevehátra fel!
Xx, Dorka
Fotó: Tóth Ferenc Márk
