Őszintén, Ti hányszor néztek rá a telefonotokra, és napi hányszor csekkoljátok le a Facebook-otokat? Vagy hányszor pörgetitek végig az Insta tökéletességet tükröző feed-jét? …én nagyjából ezerszer, és minél többször teszem meg, annál gagyibbnak érzem magam! Úgy érzem, nem vagyok elég vékony, elég divatos, túl sokat dolgozom, de mégsem eleget, nincsen megfelelő mennyiségű képem a szuper trendi barátaimról, nem járok eleget nyaralni, és amúgy meg gáz, hogy nekem nincs Gucci papucsom és Céline táskám (bár az már más kérdés, hogy a BKV-n hányszor kapnék bennük szívrohamot, ha rálépnek vagy az izzadt testek hozzá dörgölőznek)…?!
Régóta gondolkoztam ezen a poszton, mert személyes és nem feltétlenül a klasszikus mézes-mázos divatbloggeres, de szerintem igenis helye van a blogomon, és igenis jó, ha minél többen megosztjuk az igazságot. Merthogy én tényleg belelátok, egy-egy kép mögött akár több óra munka is van, nem kevésszer még a Photoshop jótékony hatása is, úgyhogy tényleg nem a spontán igazságot tükrözik. Másrészről meg az emberek alapvetően hiúak, így mindenki a legeslegjobb képet teszi fel magáról. Ezzel én is így vagyok, annak ellenére, hogy idővel megtanultam, hogy melyik oldalam a “fotó oldalam” és tökéletesen tudom, hogyan tudom az amúgy rövidke lábaimat hosszabbnak mutatni, rólam is készülnek rossz fotók, amelyeket ritkán osztok meg, hiszen én sem szeretem magam olyan igazinak látni… Mert az nem menő… vagy mégis?
Szerencsére az utóbbi időben egyre divatosabb megmutatni az igazságot, csak attól félek, ha lecseng ez a divat is, újra visszatérünk a régi kerékvágásba. Viszont aztán rá kellett jönnöm, hogy ez rajtam, rajtunk is múlik! Azt a napi 1-2 óra telefonozást bármi mással is tölthetném – olvasással, sportolással, barátokkal vagy csak simán dögléssel és sorozat nézéssel – vagyis minden olyannal, amire ugye sosincs idő a rengeteg munka mellett. Vagy mégis? Engem a social media ördögi köréből az szakított ki, hogy Ferivel összeköltöztünk, és valaki objektíven rávilágított arra, hogy mennyire hozzámnőtt a mobilom. Úgyhogy helyette újra elkezdtem rendszeresen futni (azóta a félmaraton is megvolt, csigalassan de kész :), sokat olvasok, és századszorra is végignéztem a Szex és New York-ot. Ezek tényleg feltöltenek, és ezektől nem rosszabbul, hanem sokkal jobban érezm magam testileg és lelkileg. Úgyhogy ennek örömére egyik futásunk alkalmával felvittük a fényképezőt Normafára, és full smink nélkül, edző cuccban, zsíros hajjal csináltunk egy outfit fotózást.
Szóval le a telefonokkal (bár ezer köszönet, hogy a blogom olvasásával töltitek az időt, ez azért maradhat 🙂 ), és irány valami olyat csinálni helyette, amit élveztek! És ne érezzétek rosszul magatokat a tökéletesség láttán, higgyétek el, normális ember nem megy macaronokkal és rózsacsokrokkal piknikezni, és nem rója a várost bikini felsőben és tökéletesen kipattintott hasizmokkal, ez csak a kép kedvéért, szuper beállított dolog. Irány lángost enni a Balatonra, edzeni a Margit- szigetre, vagy kicsit fröccsözni a Deákra, mert ezek adják az élet igazi ízét – a fröccs különösen 🙂
Hosszú lett, de szívből jött!
Xx, Dorka
Fotó: Tóth Ferenc Márk
Futóruha: DECATHLON // Táska: FJALLRAVEN
